3. rész - Irány az éjszaka!

Sziasztok!
Először is, köszönöm a feliratkozásokat! Remélem pár kommentet is kapok ehhez a részhez! Megpróbálok még csütörtökön hozni egy részt, utána viszont elutazom nyaralni, szóval egy hétig nem leszek :) 
Ölellek titeket:
Raquel

 Kim a folyamatos nyomulása ellenére kedves lány volt, időben be is értem volna dolgozni, ha nem próbált volna belőlem kicsikarni egy italmeghívást. Amit végül nem kapott meg. Végül két percet késtem, ami elvileg ugye, nem nagy cucc, de Todd szemében felért egy istenkáromlással. Már karba tett kézzel várt rám az ajtóban hosszú, fekete haja most lófarokban volt és még mindig nem volt hajlandó megborotválkozni. Bőr cuccot viselt -, mint mindig - valamint legalább háromszor akkora volt, mint én, szóval nem szerettem volna vele összetűzésbe keveredni.

- Csak befáradtunk - kezdte a kioktatást rögtön, ahogy hallótávolságon belül értem. - Igazán megtisztelő!

- Sajnálom! - morogtam. Mindketten tudtuk, hogy ennek a helynek én vagyok az egyetlen alkalmazottja, aki ért is a munkájához - a kliensek kilencvenkilenc százalékát én vonzom, a többiek kizárólag véletlenül betévednek. Talán pont ezért volt szüksége a főnökúrnak arra, hogy állandóan piszkáljon, és minden lépésembe belekössön. Arról nem beszélve, hogy mennyire alulfizetett. Ettől eltekintve, ez volt az egyetlen olyan munka, amit szerettem is csinálni, nem szívesen mondtam volna le róla.

Egyszerre három munkahelyen melóztam, ami megterhelő volt, viszont szükséges. Hét közben itt, illetve különböző építkezéseken, útfelújításokon voltam, épp mit találtam, hétvégenként pedig egy jól menő klubban pincérkedtem. Nem ez az élet volt, amit megálmodtam magamnak, amikor ide jöttem, azonban nem panaszkodhattam, megéltem, még hogyha csak éppen is.

- Egyébként megint jöttek hozzád - vetette nekem oda pár perccel később, épp mikor az egyik visszatérő vendégem új tetkóját dolgoztam ki az asztalnál. - Most a nagyi fülbevalóját hagyták nálad, itt van valahol a szám, ha szeretnéd. A helyedben felhívnám, elég jó kis bigék voltak, bár hozzám egy kicsit fiatalok.

Elmosolyodtam. Nem voltam az a nagy csajozó gép, sőt… Nem mondom, hogy nem csúszott be néha, egy-egy egyéjszakás kaland, ellenben soha sem viszem fel őket a lakásomba, szóval kizárt, hogy nálam hagyjanak valamit. Nem szerettem megosztani senkivel a személyes teremet, így teljesen képtelennek is tartottam magamat egy kapcsolatra. Anya mindig azt mondta, hogy rólam tudja azt elképzelni, hogy teljesen egyedül élem le az életemet és majd egy hét múlva találják meg a hullámat a szomszédok. Morbid volt, mégis felnevettem, amikor belegondoltam, hogy jelen állás szerint Joe találna rám. El tudtam képzelni a reakcióját. Először valószínűleg visítva végigrohanná a házat, majd kiakadna Mrs. Sáncheznek, de véletlenül sem jutna eszébe hívni a mentőket.

Miután lehúztam nyolc órát a szalonban, még elugrottam az építkezésre, mert plusz pénzért lehetett rakodni esténként. A pénz meg mindig jól jön, nem? Végül ismét hulla fáradtan estem be a házba, ám mielőtt még kinyithattam volna a lakást, a szemközti ajtó kicsapódott és Joe lépett ki rajta.

- Hah, jól hallottam, megjöttél. Jézus, de nyúzott vagy! Na, gyere, mutatni akarok neked valamit - azzal mielőtt egy szót is szólhattam volna, megragadta a karomat és berángatott a lakásába.

Azt el kellett ismernem, hogy ez a lakás sokkal jobban ki volt dolgozva, mint az enyém, a ciki pedig ebben az volt, hogy én fél éve laktam itt, Joe pedig három teljes napja. Elmosolyodtam, ahogy körülnéztem a hangulatos berendezésen. Egész kezdtem megkedvelni a csajt, annak ellenére, hogy számomra túl nyomulós volt.

- Oké, látom, hogy fáradt vagy - kezdett bele, csakhogy volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok egyhamar kijutni innen -, viszont, társasági ember vagyok és Kim jelenleg nem ér rá. Rajta kívül pedig csakis téged ismerlek, szóval… Nincs kedved rendelni egy kis kaját, dumálni, ilyesmi?

- Mármint, mint jó szomszédok és nem, mint… - tisztázni akartam a helyzetet, mielőtt még valami félreértés lenne belőle.

- Úristen, persze! Ne érts félre, te egyáltalán nem vagy az esetem - nevetett és őszintének tűnt, ezért vállat vontam. Igazából nekem mindegy volt, hogy itt vagy a fal másik oldalán kajálok. Az pedig plusz pont volt, hogy Joe-nak volt kábeltévéje, ezáltal kibővült a lehetőségeim száma. Csinált egy nagy tál popcorn-t, amit nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára. Mindketten elhelyezkedtünk a kanapén és TV-ztünk, amíg meg nem jött a pizzánk.

- Szóval, mi jót csináltál ma? - kezdett bele a beszélgetésbe Joe, amikor már a sonkás-gombás pizzánkon nyammogtunk.

- Dolgoztam.

- Hát, az tuti nem vagy az a szószátyár-típus - mosolygott, majd kivett még egy szeletet. Ahhoz képest, hogy milyen vékony, igencsak sokat volt képes enni. - Mégis mit dolgozol?

- Ezt is, azt is - kérdő tekintetére válaszul elmosolyodtam. - Egy tetováló szalonban dolgozom állandó munkaként, de mivel nem fizet eleget, ezért alkalmi munkákat vállalok, plusz egy klubban pincérkedem.

Láttam, ahogy összehúzza a szemöldökét, mint aki nagyon gondolkozik valamin, majd a végén kinyögte.

- Minek neked ennyi pénz? Úgy értem, a lakásod alapján nem tűnsz egy olyan embernek, aki rengeteget költene.

Elkomorodtam. Máris egy olyan témát érintettünk, amiről nem szívesen beszélek, főleg nem idegeneknek. Felálltam, jelezve, hogy már mennék.

- Nem akartalak megbántani - mondta Joe, aki látszólag nagyon összezavarodott. - Ha rosszat mondtam, kérlek, ne haragudj.!

- Nincs semmi baj, csak késő van, én meg holnap korán megyek el - intettem, ezután kiengedtem magam az ajtón.

---

Csupán egy melltartóban és bugyiban járkáltam a lakásban, egyszerűen nem tűrtem meg magamon más ruhát. A hőmérséklet immár meghaladta azt a magasságot, amit bármelyik egyszerű ember ép ésszel kibír. Minden ablakot becsuktam, majd a légkondit a maximumra kapcsoltam és beálltam a belőle kitörő jéghideg levegő útjába.

- Tüdőgyulladást fogsz kapni - közölte velem a bátyám, aki most - délután kettőkor - kászálódott ki a szobájából, gondolom, most szedte össze magát annyira, hogy felkeljen -,  mellesleg szép tetkó.

A testvéremmel való kapcsolatom nem mondhatni valami szorosnak, de kis korunk óta van közöttünk egy ki nem mondott szabály, ami szerint mindig minden körülmények között fedezzük egymást. Így nem is paráztam attól, hogy be fog árulni bármelyik felmenőnknek.

- Kezdem megbánni, hogy nem mentem el Anyával - mondta, miközben egy hűtött vizet nyitott ki.

- Hidd el, még a hőség is jobb, mint azt hallgatni, hogy melyik plasztikai műtéttől látszol ismét húsz évesnek.

Ebben a pillanatban csengettek, ami azt jelentette, hogy Jasmine befutott.

- Jasmine az - jegyeztem meg Jaspernek, aki erre rögtön kikapott valami kaját a hűtőből és a szobája felé vette az irányt. Hát, igen, Jas nagyon profin hozta össze az embereket, ő viszont évek óta reménytelenül bele volt esve a tesómba. Rajongását már olyan mértékben kifejlesztette, hogy Jasper nem volt képes egy szobában maradni vele.

- Jó hírem van - csiripelte rögtön, ahogy kiugrott a liftből.

- Komolyan? - kérdeztem szkeptikusan. Kilencvenkilenc százalékban az volt a tapasztalatom, hogy amit Jas jó hírnek szán, az engem hidegen hagy.

- Megvan, hogy a pasid melyik klubban melózik hétvégente. Ja, és már a nevét is tudjuk. Harry Styles, húszéves éves, két éve költözött ide Angliából.

- Ezeket mégis honnan tudod? - teljesen le voltam nyűgözve. Jasnek tuti a CIA-nél kell elhelyezkednie, de minimum az FBI-nál.

- Ó, édesem, kapcsolatok. Viszont kezdj el készülődni, ma megszerezzük neked a srácot!

---

Kim a nappalimban terpeszkedett, miközben egy nagy halom olívabogyót szemezgetett. Én éppen az egyik még ki nem pakolt dobozban voltam könyökig, próbáltam előbányászni azt a ruhámat, ami jó bulizáshoz.

- Hétfőn megyek egy válogatóra! - kiabáltam be. Mióta az eszemet tudom, azóta modell szeretnék lenni. Ezért is költöztem New Yorkba, mert lássuk be, itt volt a legnagyobb esélyem, hogy felfigyelnek rám. Jó, benne volt a váltásban az is, hogy végleg összevesztem a szüleimmel, ámde így tényleg nagyobb esélyem volt.

- De jó! - Kim még tapsikolt is örömében. - Hova?

- Valami helyi márka bemutatójához keresnek lányokat, de valahol el kell kezdeni, nem igaz? - kérdeztem, ahogyan kihalásztam azt a fekete minit, amit kerestem. - Na, hogy tetszik?

- Be fogsz pasizni, édesem!  - csiripelte, majd kis mosolyra húzta élénkvörösre festett ajkait. - Tényleg, mi van Harryvel?

A tükör felé fordultam és úgy tettem, mintha azon tűnődnék, hogy jó lesz-e ez a ruha ma estére. Na, igen. Mi is van Harryvel? Próbálom megismerni, igaz, nem, mint potenciális pasi jelölt, leginkább, mint barát, azonban amennyiben egy icipicit is közelebb kerülök hozzá annál, hogy mi a neved, akkor máris bezárkózik. Még azt is nehezen árulta el, hogy mivel foglalkozik. El sem tudom képzelni, hogy mi történhetett vele, hogy ennyire zárkózott.

- Semmi, mégis mi lenne? - úgy döntöttem, jobb, ha játszom az értetlent, Kim nem igazán értékelné a mélyenszántó pszichoanalízisemet.

- Ugyan, láttam, hogy hogyan nézett rád - kuncogott. -, tuti bejössz neki!

- Nem tűnik egy nagyon társas lénynek - feleltem az igazságnak megfelelően, utána hogy befejezzem ezt a társalgást, gyorsan a fürdőszobába vonultam, felöltözni és sminkelni. Úgy döntöttem, ma dögösre veszem a figurát, így füstös szemeket csináltam, később kölcsönkértem Kim rúzsát, hogy vérvörös ajkakat varázsoljak magamnak. A hajamat kicsit begöndörítettem, majd oldalra tűztem, hogy kizárólag a jobb vállamra lógjon.

A klub, ahova mentünk, nem volt túl felkapott, de így is legalább egy órát kellett sorban állnunk, mire bejutottunk. Na, ezt nem fogom megszeretni New Yorkban. A hely belülről azonban elég jól nézett ki, különböző színes üvegekből csináltak mozaikablakokat, amiket megvilágítottak, ekként az egész hely színekben pompázott. Körben, a teremben kis asztalok voltak elhelyezve, mellettük két-három székkel, viszont elég helyet hagyva ahhoz, hogy középen táncolhasson az, akiknek ehhez van kedve. Az asztalok körül feketébe öltözött pincérek jártak, szemben pedig a bárpult előtt tömörültek az emberek, mögötte pedig legalább négy pultos szaladgált. Teljes volt a káosz, de én élveztem, feldobott ez a hangulat.

Először is szerezni akartam valami innivalót, ezért a bár felé vettem az irányt. Nagy nehezen előretolakodtam magam, viszont az elém táruló látvány nem egészen az volt, amire számítottam. A pult melletti keskeny sávban Harry állt - ugyanolyan szerelésben, mint a hely többi alkalmazottja -, ő azonban ma nagyon élvezhette a munkáját, ugyanis egy feltűnően csinos, sötét hajú lány szájában matatott épp a nyelvével.