4. rész - "Menjünk hozzám"

Sziasztok!
Megjöttem a következő résszel, remélem tetszeni fog :) Várom a véleményeiteket Harry viselkedéséről :)
Ölel titeket:
Raquel

Nem volt nehéz felismernem a fekete hajú lányt. Rendkívül vonzó jelenség volt, ez már múltkor a tetováló szalonban is feltűnt. Magas, karcsú alak, kelt ajkak és keblek, nagy, zöld szemek. Láttam rajta, hogy bejövök neki, de túl fiatalnak ítéltem meg, nem lehetett több tizenhét évesnél, s mivel nem kerestem magamnak barátnőt, maximum alkalmi kapcsolatot, inkább ejtettem a lehetőséget.

Most viszont itt volt, teljes életnagyságban, kirívóan nézet rám, szinte nem is pislogott. Mikor odaért hozzám, nem szólt semmit, csak felágaskodott és lekapott. Nem is lehettem volna meglepettebb.

A szájának mentol és alkohol íze volt, csókja heves volt, ellenben nem durva, pontosan tudta, hogy mit csinál. Az első sokk után visszacsókoltam, egyik kezemmel pedig átöleltem a derekát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem a helyzetet, hisz piszok jó volt a csaj.

Azonban pár másodperc elteltével ráeszméltem, hogy bármennyire is élvezem a szituációt, mégis csak dolgoznom kéne. Óvatosan toltam el a nőt, nem akartam megbántani, noha ez most tényleg nem volt a megfelelő hely és alkalom. Kissé megszeppenve és óvatosan pillantott fel hosszú szempillái alól. Mindössze ránevettem, ezzel érzékeltetve, hogy nincs semmi baj, amitől látszólag felengedett. Ő is egy ezer wattos vigyort villantott felém, megmutatva tökéletes mosolyát.

- Mennem kell dolgozni - mutattam körbe.

- Mikor végzel? - kérdezte, a testtartása elárulta, pontosan mit is szeretne velem tenni zárás után. Beleharaptam az  alsó ajkamba. Tényleg nagyon-nagyon szép lány volt.

- Hány éves is vagy?

Megforgatta a szemeit. Gondolom, unta ezt a kérdést, viszont kifejezetten olyan lánynak tűnt, aki eléri, amit akar.

- Két hónap múlva leszek tizennyolc.

Megvakartam a fejemet. Őszintén? Általában nálam idősebb csajokkal szoktam kavarni, a legfiatalabb, akivel valaha is viszonyom volt az huszonhárom éves volt. Tehát a kiscsaj nagyon is fiatal volt az én ízlésemnek.

- Kettőkor végzek - feleltem végül. - Találkozzunk hátul a személyzeti kijárónál!

- Tökéletes - arcára ismét kiült az elégedettség.

- Áruld el a nevedet! - kértem, mire beleharapott az alsó ajkába. Már most nagyon akartam, pedig még volt hátra pár órám addig, ameddig leteperhettem. A fülemhez hajolt és csak ennyit súgott bele:

- Én is kinyomoztam a tiedet. Neked miért legyen könnyebb dolgod, Harry?

Majd megfordult és csípőjét tökéletesen ringatva ott hagyott. Nagyot sóhajtottam, majd felvettem a tálcámat, hogy körbejárjak üres poharak után kutatva, amikor megláttam egy döbbent arcot.

Joe volt az. Szája kissé nyitva, szemei kikerekedve, egyértelműen látta az előbbi akciómat. Torkomban gombóc nőtt, bár magamban folyamatosan azt ismételgettem, hogy nem csináltam semmi rosszat, élem az életemet, mint bárki más, semmi elszámolni valóm nem volt Joe-val, hisz ő nem a barátnőm vagy hasonló, sőt, őszintén, alig ismerem… Akkor miért volt mégis lelkiismeret furdalásom?

- Harry, mozdulj már! A kettesnél szeretnék leadni a rendelést! - mordult rám az egyik csapos, csakhogy megráztam a fejem és Joe felé vettem az irányt. Ő azonban megfordult és a kijárat fele kezdett el futni, habár a táncoló izzadt emberi testek egy kissé lelassították. Utána kiabáltam a nevét, ámde a zene elnyomta, ezáltal nem hallhatta meg. Utána vetettem magam, csakis remélni mertem, hogy utolérem.

---

Szememet mardosták a könnyek, bár magam sem tudtam megmagyarázni, hogy miért éreztem így. Hisz semmi nem volt köztem és közte, miért érdekel hát, hogyha egy más lánnyal csókolózik? Mégis úgy érzékeltem, mintha a tüdőmet satu közé fogták volna. Harry észrevett, láttam, ahogy zöld szemei rám fókuszálnak, de nem akartam vele beszélni, ezért gyorsan a kijárat felé vettem az irányt.

Nem volt könnyű kijutnom, a körülöttem lévők mind eufórikus állapotban voltak, egy cseppet sem törődtek azzal, hogy valaki próbál átfurakodni köztük. Mikor végre kiértem az ajtón, a friss levegő arcon csapott, ez azonban a nem várt hatást gyakorolta rám, gyomrom felfordult és az egész gyomortartalmamat a biztonsági őr cipőjére okádtam.

- Mi a fasz?! - ordított rám.

- Hagyd őt békén! - csattant mögöttem egy mély hang, eztán erős kezek fogták meg a vállamat és vittek arrébb a helyszíntől. Még mindig émelyegtem, miközben segítőm egy alacsony kőfalra ültetett. Felnéztem és kizárólag akkor tudatosult bennem, hogy Harryvel vagyok. Nem néztem a szemébe, még mindig mardosott a megmagyarázhatatlan féltékenység.

- Jól vagyok - közöltem annyira tárgyilagosan, amennyire csak tudtam. - Menj vissza, a barátnőd már nyilván hiányol.

Hogyan lehettem ennyire... Mi is? Hisz egész eddig azt mondtam, hogy nem érdekel Harry, hogy nem az esetem. Persze, hogy van barátnője, helyes, rejtélyes srác, aki ráadásul New Yorkban él. A lány mindennek tetejébe feltűnően vonzó volt. Mi okom is van vele bunkón viselkedni, hisz csak segíteni akar… Mégis egyszerűen nem voltam képes kedvesen mosolyogni rá és úgy tenni, minthogyha semmi bajom nem lenne.

- Nem a barátnőm - mormogta. - Mi csak…

- Nézd, nekem ehhez semmi közöm. Biztosan elkaptam valamit, szóval hazamegyek.

- Hívjak neked egy taxit? - ajánlotta fel, mire megráztam a fejem.

- Kimmel vagyok, megtennéd, hogy megkeresed nekem?

Csupán bólintott, aztán egy szó nélkül visszament. Pár perc múlva meg is jelent barátnőm rémült arca, ezután odafutott hozzám és átölelt. Ez volt az a gesztus, ami végleg áttörte könnyeim gátját, szinte úgy bőgtem, mint egy kisgyerek. A szituációt még fokozta, hogy Kim el is kezdett ringatni, miközben a hátamat simogatta.

- Nem értem, mi van velem - vallottam be, mikor már lehiggadtam annyira, hogy beszélni tudjak.

- Láttad, hogy nem remete és ez sokként ért téged - vont vállat, eközben kisimította az arcomból az egyik hajszálamat. El sem tudtam képzelni, hogy mennyire pocsékul nézhetek ki.

- De engem nem érdekel… - nyöszörögtem erőtlenül, ám semmi értelme nem volt. Kimet nem tudtam átvágni.

- Ugyan, édesem… Legalább magadnak valld be, hogy teljesen belezúgtál, Mr. Rejtélyesbe!

Valóban? Lehetséges lenne, hogy valakibe belezúgjak mindössze napok alatt? Ha igen, akkor is teljesen felesleges ezen gondolkozni, hisz mint láttam Harry remekül le tudja kötni magát… Felálltam és intettem, hogy haza szeretnék menni. Azt hiszem, erre az egészre az lesz a legjobb, hogyha alszom egyet.

---

Fél három volt és Harry még sehol, pedig tényleg mindenemet bevetettem, hogy eljöjjön. Nem voltam híve az ennyire kurvás viselkedésnek, de tény, hogy mindig beválik és mivel még nem tudtam sokat a srác jelleméről a testem volt az egyetlen, amivel fel tudtam kelteni a srác érdeklődését.

Idegesen rúgtam bele egy kavicsba. Megszoktam, hogy megkapom, amit akarom, nem szándékoztam most abbahagyni eme jó szokásomat. Megszerzem ezt a pasit, bármi áron.

Mérgesen fújtam ki a levegőt. Azért pofátlanság egy lányt így megváratni, főleg egy ilyen helyen. A szűk sikátorban álltam a szórakozóhely mögött, mellettem hatalmas konténerekben halomban mindenféle hulladék, két kuka között pedig egy nyöszörgő hajléktalan. A CSI New Yorkban, pont az ilyen helyeken szokták kinyírni az olyan lányokat, mint én.

Egy macska szaladt el nem sokkal mellettem, amitől ijedtemben összehúztam magam. Na, jó, Zara, le kell szoktatnod magadat a krimikről!- korholtam magam gondolatban.

Végre kinyílt az ajtó és meg is jelent benne Harry, bár kifejezetten rosszkedvűnek tűnt. Rám emelte gyönyörűséges szemeit, amikben mintha meglepettséget fedeztem volna fel. Lehetséges lenne, hogy elfelejtett? Jobb kezével a fejéhez kapott, ami még inkább megerősítette ezen feltételezésemet.

- Szia! - köszönt végül. - Ne haragudj, de ma nincs ehhez kedvem.

Hogy mi van?! Komolyan itt vártam rá, majdnem háromnegyed órát a semmiért?! Nem, ez nem jó így!

- Ugyan már - odaléptem hozzá, kezemet végigfutatva a mellkasán. -, a kedv útközben is megjöhet!

Éreztem, hogy légzése szaporább lesz, tudtam, hogy elkaptam. Felágaskodtam, hogy apró csókot leheljek a vállára, jó alaposan rá is leheltem, hogy felforrósítsam a bőrét. Nem tudott ellenállni, bár nem is kellett neki, megragadta a derekamat és a falhoz szorított. Belekuncogtam a nyakába, miközben ő a nyakamat szívta. A kis türelmetlen…

- Menjetek szobára! - kiáltotta oda nekünk az otthontalan, mire belesuttogtam Harry fülébe.

- Mehetünk hozzám - ő csak egy apró bólintással jelezte, hogy benne van.